Bükk-vidék (Bükk)

A Bükk-vidék (régebben csak Bükk) az Északi-középhegységben található földrajzi középtáj, Magyarország legnagyobb átlagmagasságú, barlangokban bővelkedő karszthegysége. Középső területe 1977 óta nemzeti park (Bükki Nemzeti Park). Nevét leggyakoribb fájáról, a bükkről (Fagus silvatica) kapta. A Bükk-vidéken található Magyarország legnagyobb összefüggő erdőterülete, közel 100 000 hektár.

Magasság 960 m
Hely Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye
Hegység Északi-középhegység
Legmagasabb pont Szilvási-kő déli csúcsa (960,715 m)
Típus mészkő, karszt

Résztájai:

Déli-Bükk

A Déli-Bükk szerkezetét dél felé átbuktatott redőboltozatok és redőteknők alkotják. Változatos kőzettani felépítés jellemzi, található itt pala, mészkő, diabáz, gabbró, porfirit, valamint a déli szegélyén eocén tarkaagyagok, márgák, mészkövek, szétszórtan miocén üledék- és tufafoszlányok is. Jellemző hogy a Délkeleti-Bükkben a karsztos és nem karsztos területek váltakoznak, míg a Délnyugati-Bükkben már a nem karsztosodó kőzetek vannak többségben jelen (pl: jura kovapala, pala, diabáz és gabbró).

Északi-Bükk

Az Északi-Bükk két részre osztható, nyugaton jellemzően karbon mészkőlencsés agyagpala és homokkő összletek építik föl, ehhez perm tarkapala, homokkő, mészkő társul. A keleti felét ezzel szemben főként triász mészkövek, dolomit, porfir, diabáz, tűzköves mészkő és pala alkotja. Különlegessége, hogy itt is megfigyeltek édesvízi mészkő képződést.

Bükkhát

A Bükkhát a Bükk-vidék északi hegylábfelszíne, nagy részét miocén tengeri üledékek (agyag, homok, kavics) alkotják, északi és keleti részén kavicsrétegek és kisebb foltokban riolittufa összletek is megfigyelhetők. Felszíni megjelenésére az eróziós és deráziós völgyek jellemzőek.

Upponyi-hegység

Hely Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Hegység Északi-középhegység
Legmagasabb pont Köves-mál tető (454 m)
Típus üledékes, vulkanikus
Kor óidő 

Szintén a Bükk-vidék csúcsrégiójának északi hegylábfelszíne volt, leginkább középső miocén kavicsrétegek, karbon agyagpalák, homokkövek, mészkövek, kréta időszaki homokkőalkotja, valamint a felszínét egy andezit-agglomerátum takaró borítja.

Az Upponyi-hegység az Északi-középhegység (földrajzi nagytáj) része, azon belül a Bükk-vidék kistája. Nevezik még Upponyi-hegyhátnak és Upponyi-rögnek is.

Elhelyezkedése

Nyugatról a Heves-Borsodi-dombság, északról és keletről a Borsodi-medence, délről a Bükk-vidék tetőrégiója határolja.

Felszíne

A hegység átlagos magassága 400-450 m. A Bán-patak völgye és a Lázbérci-víztározó két részre osztja: a nyugati része egy kiemelt sasbérc (Közép-Bérc, 429 m), melyet főleg a karbonból származó pala, kristályos mészkő és összepréselt homokkő épít fel. Karsztjelenségekben szegény, csak az Upponyi-szorosban található néhány kisebb barlang (pl. Upponyi kőfülke, ahol jégkori ősember nyomaira bukkantak). A mintegy 500 méter hosszú szoros a víz pusztító munkájának eredménye, igazi szurdokvölgy.

Keleti része az óidei alaphegységet a miocénből származó homok, agyag és kavics, illetve szintén miocén korú, de vulkáni eredetűandezit agglomerátum. Ezekből a nagy sziklákból a külső erők pusztító hatásának köszönhetően jellegzetes alakú kőgombák jöttek létre.

Itt alakult ki tömbös csuszamlással Magyarország második legnagyobb ál-barlangrendszere, a Damassa-szakadék, mely Bánhorvátihatárában, a Csom (Som)-völgy oldalában található. 200-300 évvel ezelőtt egy földrengés hatására az andezit-agglomerátum 10-15 méter magas tömbökben 10 méter mélyen a völgybe csúszott. A sziklák között helyenként még nyáron is megmarad a hó.

Élővilág

A hegység legnagyobb részén agyagbemosódásos barna erdőtalajok találhatóak. Uralkodó növénytársulása a cseres-tölgyes, de az Upponyi-szoros környékén sziklagyepek és bokorerdők is előfordulnak. Természeti értékeit a Lázbérci Tájvédelmi Körzet óvja, a dédestapolcsányi Szalamandra-tanösvény mutatja be. Egykori (miocén) flórájának nyomai (sárgás és fekete levéllenyomatok) az Upponyi-szorosban maradtak fenn. Állatvilága a Bükkéhez hasonló, különlegessége a kerecsensólyom, az uhu és a fekete gólya fészkelése.

Bükk-fennsík

Legérdekesebb része a Bükk-fennsík, egy meredek sziklafalakkal és lejtőkkel körülzárt, majdnem vízszintes terület, a Bükk-vidék központi, magas részén helyezkedik el. Hosszúkás alakú, nyugaton a Bél-kőnél kezdődik, majd keleti-északkeleti irányt felvéve húzódik a Bükkszentkereszt-Hámor képzeletbeli vonalig. A déli határa meglehetősen egyenes vonalat vesz fel, míg az északi Bánkútnál éri el legészakibb kinyúlását. Hossza 18-20 km, szélessége 5-7 km.

A fennsík egésze karsztfennsík, uralkodó kőzetei a mészkő és a dolomit. A Garadna-patak két részre osztja, a magasabb, nagyobb területű Nagy-fennsíkra és a kisebb, alacsonyabb fekvésű Kis-fennsíkra. A fennsík szélén sorakoznak a híres bükk-vidéki "kövek": Istállós-kő, Tar-kő, Pes-kő, Bálvány, Bél-kő. Minden oldalról hirtelen emelkedik ki környezetéből, de a magas hegycsúcsok miatt a völgyekből, az alföldről nem lehet rálátni.

A rajta lévő víznyelők gondoskodnak a hegységben és környezetében élő közel félmillió ember ivóvízkészletéről. A víznyelő többféle is lehet: dolina, töbör vagy zsomboly. Ezek a mészkőfennsík kiemelkedése után fokozatosan alakultak ki. A barlang- és hasadékrendszerekbe vezetik el a csapadékvizet. Az elnyelt víz a Bükk-vidék bonyolult vízáramlási rendszerén keresztül jut el a szélén lévő forrásokba, majd onnan a vízvezetékekbe: a tökéletesen tiszta és jóízű víz kezelés (tisztítás) nélkül kerülhet el a fogyasztóhoz.[18]Különösen mellékízmentes az ivóvíz a déli oldalon, mert útja a föld alatt légvonalban 20-30 km, a valóságban pedig ennek többszöröse, így hatalmas méretű szűrőrendszeren keresztül érkezik meg a forrásvíz a felszínre, ahol vízházakban felfogják és továbbítják az ivóvízvezetékbe. 

A Bükk-fennsík (más néven Magas-Bükk) a Bükk-vidék központi részét elfoglaló nagy, hullámos fennsík, amely Magyarország legnagyobb és legmagasabb ilyen jellegű térszíne. Egy földrajzi kistáj. A terület teljes egészben a Bükki Nemzeti Park igazgatása alá tartozik. 

Fekvése

A Bükk központi, magas részén helyezkedik el. Hosszúkás alakja van, amely nyugaton a Bél-kőnél kezdődik, majd keleti-északkeleti irányt felvéve húzódik a Bükkszentkereszt-Hámor képzeletbeli vonalig. A déli határa meglehetősen egyenes vonalat vesz fel, míg az északi Bánkútnál éri el legészakibbi kinyúlását. Hossza 18-20 km, szélessége 5-7 km.

A fennsík egésze karsztfennsík, így uralkodó kőzetei a mészkő és a dolomit. A Garadna-patak két részre osztja, a magasabb, nagyobb területű Nagy-fennsíkra és a kisebb, alacsonyabb fekvésű Kis-fennsíkra. A fennsík szélén sorakoznak a híres bükki "kövek": Istállós-kő, Tar-kő, Pes-kő, Bálvány, Bél-kő, stb. Minden oldalról hirtelen emelkedik ki környezetéből, de a magas hegycsúcsok miatt a völgyekből, az alföldről nem lehet rálátni.

Felszíne

A fennsík hullámos felszínű, döntően 600-900 méter magasan terül el. A Bükk-fennsík központi részén helyezkedik el a Nagy-mező, amely egy fátlan, lankás terület. Mivel mészkőhegység, ezért a területén számos víznyelő, dolina, uvala, polje, karrmező és zsomboly található meg. A felszínen nincsenek egymásba nyíló völgyek, források, hiányzik a fő- és mellékgerincek rendszere. Itt alakult ki Magyarország második legmélyebb barlangja is, az István-lápai-barlang, amely több mint 250 méter mély.

Éghajlata

A fennsík egyike Magyarország leghidegebb tájainak, az évi középhőmérséklet 5,8 ℃-tól 7 ℃-ig terjed. A legalacsonyabb értéket Bánkútnál mérhetjük. Az évi csapadékösszeg is igen magas, kb. 800 mm körül alakul. Ezzel összhangban igen nagy magyarországi összehasonlításban a hótakarós napok maximális száma is. A Nagy-mező dolináiban az összegyűlő hideg légpárnák és az erős kisugárzás miatt akár nyáron is igen kemény, akár −7 ℃-os hőmérsékleti minimumok fordulhatnak elő.

Élővilága

Az uralkodó növényzet a szubmontán és montán bükkös, kivéve Jávorkút környékét, ahol telepített fenyves is megtalálható. A Nagy-mezőn sziklagyepek és sztyepprétek is jellemzőek. Mivel a terület nemzeti park védelme alatt áll, így igen gazdag az állatállománya is, amely főleg erdei állatokat és apróvadakat jelent. A talaj zömében redzina és savanyú barna erdőtalaj.

Egri-Bükkalja

Az Egri-Bükkalja Magyarország egyik földrajzi kistája, amely a Bükk-vidék nyugati, délnyugati, illetve déli lejtőit, valamint azok fokozatosan az Alföld északi peremvidékébe beolvadó hegylábait foglalja magában.

Az Egri-Bükkalja Heves megye keleti részének északi és középső vidékét és Borsod-Abaúj-Zemplén megye területének nyugati középső vidékét foglalja magába. A kistáj 3 járást, illetve korábbi nevén kistérséget ölel fel, melyek a következők: Bélapátfalvai járás, Egri járás, Mezőkövesdi járás. A Miskolci-Bükkaljától a Kács-Tibolddaróc vonal határolja el. Az ettől nyugatra eső területek az Egri-Bükkaljához tartoznak.

A kistáj három város (Eger, Mezőkövesd, Bélapátfalva), illetve több község területén terül el. Vizeit elsősorban a miocén korban kiemelkedett Bükk karsztos, erősen tagolt felépítésű hegyvidékének a későbbi kőzetmozgások során keletkezett törésvonalainak árkaiban futó észak-északnyugati irányból a déli-délnyugati irányban futó patakok vezetik el. Ezek közül a legnagyobbak az Eger-patak, a Laskó-patak és a Csincse-patak alkotják együttesen az Eger-Laskó-Csincse-vízrendszert. Ezeken a patakokon, illetve mellékvizeiken több kisebb víztározó épült, többek közt a Geleji tórendszer, a Hór-völgyi-, illetve az Egerszalóki-víztározó.

A kistáj természeti értékeit elsősorban a Bükki Nemzeti Park hivatott megóvni, ugyanakkor számos természetvédelmi terület, illetve helyi jelentőséggel bíró védett terület található a vidéken. A Bükkalja természetes növénytakarója a cseres-tölgyes erdő, mely a délebben ligetessé ritkul. A kistáj történelme erősen kötődik legnagyobb településének történelméhez, hiszen Eger meghatározó jelentőséggel bírt és bír mind a mai napig a környező települések életében. Az Egri-Bükkalja kistáj számos természeti kincset, védett természeti, geológiai képződményt, illetve változatos állat- és növényvilágot rejt. Területén számos turistaút, illetve egyéb mezőgazdasági út vezet keresztül. Délről a főbb vasúti közlekedés a Hatvan-Miskolc-Szerencs-Sátoraljaújhely-vasútvonalon, míg az országon délnyugat-északkelet irányban keresztülvágó M3-as autópálya, illetve a 3-as főút határolja. Jelentősebb ipar csak Egerben alakult ki, illetve Bélapátfalván a korábbi cementgyártás volt még fontos ipari létesítmény, ám ez utóbbit pár éve bezárták. A tájat több helyen az építőanyagok (homok, sóder, mészkő, tufakő), illetve az ipar számára szükséges alapanyagok (agyag, mészkő) bányáinak tátongó tájsebeinek látványa csúfítja el. Jellemző a kistáj környezetvédelmére a védett területeken kívül a jól kiépített szennyvízhálózat, illetve a már nagyrészt bezáratott illegális, vagy az önkormányzatok által korábban kijelölt korábbi hulladéklerakó helyek megszüntetése. A vidék turizmusára jellemző az egészségturizmus, illetve az ökoturizmus, valamint elsősorban Eger dominanciájával a városi turizmus is. Több, országos hírű gyógy és termálvíz található a vidéken. A falusi turizmus is egyre jobban fejlődik a térségben.

Elhelyezkedése, kiterjedése

Délről a Kerecsend-Maklár-Mezőkövesd-Mezőnyárád vonal, kelet felől a Kács-Tibolddaróc-Mezőnyárád vonal és egyúttal a Miskolci-Bükkalja, nyugatról a Tarna völgye (a Tófalu-Aldebrő-Feldebrő-Verpelét-Tarnaszentmária vonal) határolják. A Bükk hegység alkotja északi határait. Délről a Hevesi-síkkal és a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzettel határos.

A területen fekvő tizenöt település a következő: Egerszólát, Egerszalók, Demjén, Eger, Andornaktálya, Nagytálya, Ostoros, Novaj, Noszvaj, Szomolya, Bogács, Cserépfalu, Bükkzsérc, Cserépváralja, Tard.

Geológia

Az Egri-Bükkalja a Bükk hegység miocén korban történő kiemelkedésekor jött létre, és a későbbi földtörténeti időszakok alakították ki felszíni formáit olyanra, amilyenek napjainkban. A különböző kiemelkedési események az óceánnal való elöntés időszakát követték, majd a felgyűrt rétegekben feszültségek ébredtek, és több helyütt törések keletkeztek a rétegekben. Ezen törésvonalak mai árkaiban futnak a hegység felől az Alföld síkságai felé tartó patakok, vízfolyások. Mivel a Bükk hegység döntő mértékben mészkőből áll, ezért többnyire porózus karsztfelszín alkotja, amely kedvez a különféle föld alatti vízfolyások, illetve a karsztforrások kialakulásának, ami számos barlang létrejöttéhez vezetett a hegyvidék gyomrában. A források számos patak kiindulópontjai. Az évmilliók során a jégkorszaki idők több helyütt lecsiszolták az élesebb felszíni formákat, amelynek nyomán a Bükkalján erősen lekerekített felszíni formákkal találkozhatunk. A jégtakaró erőteljes felszínformáló erejét manapság az eróziós folyamatok, illetve a felszíni vízfolyások tájformáló ereje vette át.

A Bükkalját a Laskó-patak völgyétől egészen (a ma Miskolchoz tartozó) Görömbölyig mintegy 3500 négyzetkilométernyi kiterjedésű, többé-kevésbé összesült riolit-, riodácittufa és tufit kőzetek alkotják. Ez Közép-Európa legnagyobb riolittufa, riodácit és tufit borította térsége. A térségben mintegy 80 kaptárkő vagy kúpkő fordul elő, ezek többsége (70-80%) a hegység délies fekvésű lejtőin található. Egyes - ám mind a mai napig vitatott - források szerint a kaptárkövek arról kapták nevüket, hogy az itt élő lakosság a riolittufa oszlopokba, kúpokba üregeket vájt méhészeti céllal.

Éghajlat

A Bükkalján az éves csapadékmennyiség általában 600-700 mm közt alakul.

Települései

• Északon: Parasznya, Varbó, Tardona, Dédestapolcsány, Mályinka, Nagyvisnyó
• Nyugaton: Eger, Felsőtárkány, Szarvaskő, Mónosbél, Bélapátfalva, Szilvásvárad
• A hegységi részen: Bükkszentkereszt, Répáshuta, Bükkszentlászló, Ómassa, Lillafüred, Bánkút
• Délen: Kisgyőr, Harsány, Bükkaranyos, Mocsolyás, Latorpuszta, Kács, Tibolddaróc, Cserépváralja, Cserépfalu, Bükkzsérc, Noszvaj, Felsőtárkány
• Keleten: Miskolc, Vadna, Sajószentpéter, Sajóbábony

Természetjárás

A Szikla-forrás a Szalajka-völgybenA Felsőtárkányi Állami Erdei VasútvégállomásaA LÁEV hibrid mozdonya.

A Bükk-vidék központi területe az ország tüdeje, védett és gondozott, nagy kiterjedésű vadon, amelynek tájképi szépsége és élővilága felejthetetlen élményeket nyújt a kirándulóknak. A hegységben sok jelzett turistaút található, melyek turistatérkép segítségével jól követhetők. Gyalogosan a látnivalók többsége felkereshető, míg motoros járművel a behajtás csak a kijelölt pihenőhelyek parkolójáig engedélyezett. A környező településeken sok turistaegyesület működik, amelyek meghirdetett túráikon vendégeket is szívesen látnak.

Látnivalók

• Lillafüred és ott felsorolt nevezetességei
• Szalajka-völgy erdei múzeummal, pisztrángteleppel
• Bánkút sípályákkal, turistaszállóval
• Nagy-mező
• Szeleta-barlang
• Őskohó
• Bél-kő
• Bélapátfalvai ciszterci apátsági templom és monostor rom
• Tar-kő, 949 m magas szirt, ahonnan az Alföld felé nyílik kilátás
• Kecske-lyuk, egy fokozottan védett forrásbarlang.
• Szentléleki kolostorrom
• Dédesi várrom
• Sebes-vízi szurdokvölgy
• Lillafüredi Állami Erdei Vasút
• Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút
• Szilvásváradi Erdei Vasút
• Kaptárkövek
• Örsúr vára
• Latorvár

Turistaházak, vendéglátóhelyek

A Bükk-vidék területén több helyen található étkezési és szálláslehetőség: Lillafüredi Palotaszálló, Sebesvízi Panzió, Bánkúti Sícentrum, Szentléleki üdülőtelep, Fehérkőlápai turistaház, Jávorkúti étterem, Szalajka-völgy.